EZEREGY FESZTIVÁLÉJ LEGSZEBB MESÉI
Agydaganat a védhetetlenben
Chapter 2, Act -2 – A párhuzamosok a védtelenben találkoznak, avagy hasonlatok és hasonlóságok: amikor a Képes Ifjúság közösséget vállal a Sziget Fesztivállal
EuroWoodstock 1994, Pepsi Sziget 2000 – „A Smafu néven ismert zeneipari szolgáltató csoportot 1998 tavaszán alapította előre megfontolt szándékkal két szegedi illetőségű fiatalkorú személy, L. Péter (18) és Gy. Sándor (16), akik Mozart és Sanyi néven fejtették ki tevékenységüket, melyhez nem sokkal később bűntársra leletek P. Gergely (16), Pogesz büntetlen előéletű, önálló keresettel nem rendelkező dorozsmai lakos személyében. A megfelelő anyagi háttér hiányában kezdetben bizonytalan eredetű (kölcsönvett) gitárokkal és egy dobnak látszó tárggyal indultak el az akusztikai bűnözés útján.” (Szeged Városi Rendőrkapitányság – Jegyzőkönyv)
„Az új számot…
…szeretnénk 2 hónapon belül elkészíteni,
és megpróbáljuk ügynökeinkkel eljuttatni vidéki koncertekre
és lemezbemutatókra is.
„Figyu! Punk szórólapokból rendeznek kiállítást Amerikában az év vége felé, és a szervezők magyar zenekarok szórólapjaival is szeretnék a tárlatot teljesebbé tenni. Ezért mindenkit arra biztatunk, küldjétek el ti is az anyagaitokat David Ensmingernek, aki magára vállalja az ebből adódó költségeket is. Információkat ezen az e-mailen kérjetek: davidae43@hotmail.com” (Egy magyar punk szórólap a Magyar taraj első számából)
Ha biztosra akarsz menni, tegyél egy papír kétszázast
egy borítékba, írd meg a címed, és figyeld a postást!
Ha kérdésed van a terjesztéssel,
új számok megjelenésével kapcsolatban, írj az e-mail- vagy
csigaposta címünkre!
Minden levélre válaszolunk” – írták a Magyar Taraj, vagyis a magyar punk ifjúság lapjának szerkesztői az újság 2000 augusztusában megjelent első számában, amelyik a jelzett esztendei Pepsi Szigetre (akkoriban ezt a nevet viselte a mai Sziget Fesztivál…) készült el, és bizony egy máig megőrzött példányát jómagam is ott gyűjtöttem be. Mint a korában idézett interjúrészletből már láthattuk is, Zolirotten, alias Rohadtzoltán, a Sex’s Pistols együttes frontembere a zenekarral készült beszélgetés elején kifejezetten ellenségesen viszonyult a lap munkatárásához, aki cikkének végén csak cTG Sanyiként jegyezte magát. De ez ne tévesszen meg senkit! Zolirotten nagyon is jóban volt, sőt együttműködött a Magyar Taraj szerkesztőivel, oly annyira, hogy az első szám címoldalán látható fotót is ő készítette.
Az Agydaganat punkzenekar koncertje 1983-ban Hódmezővásárhelyen
A MŰVÉSZEK ELVONJÁK A VILÁG ENERGIÁJÁT
Az interjú folytatásában Rohadtzoltán megenyhült egy kissé, és néhány perc múlva már folyékonyan dőlt belőle a szó. Imígyen:
„Zolirotten: [...] …boldogítson, hogy Lydon még jó tizenöt évig nem köp bele a levesünkbe: betömték a seggét a milliók. De visszatérve a kérdésre: a Pistols szétzuhant ’78-ban. Utána semmi mocorgás, de most újra együtt a banda! Mikor máskor?! Az már igaz, hogy az álmatag rajongók csak nehezen mozdultak ránk, meg, hogy mér’ pont Magyarországon, meg mér’ pont magyar gyerekekkel, de akkor nem fogják a dolog esszenciáját. Mer’ az nem lehet fontos, hogy Rottent valójában Lydonnak vagy kovácspistának »csúfolják-e« a tetves kis hazájában, attól még ő a Rotten. A fantázia a lényeg, a képzelet szolgálja legjobban az ügyet.
Steve: Egyébként is, mitől eredeti egy koncert? A személyektől, vagy attól, ami lejön a színpadról?
Sid: Művészkedés, baz’ meg! Hiányérzeted van…
Zolirotten: A művészek elvonják a világ energiáját. És nekünk is ezt kell tennünk!
Cook: Ja, bárki lehet művész…
Zolirotten: Meg szexpisztoly. És akkor már hős is vagy egyben. Én például egy modern hős vagyok.” S nagyjából itt jutottunk most el oda, hogy a legutóbb is megszólítottam már többször is a Magyar Taraj szerkesztőségét, aktivistáit, lelkes csapatát, tarajas gárdáját…
„A második évben, 1994. augusztus 18. és 24. között már 143 ezren látogattak ki a Szigetre. Woodstock 25 évfordulójának alkalmából a legendás fesztivál szellemét megidéző egy hét azonban pénzügyileg bukás volt, a szervezők majdnem fel is adták az egészet.” – „Sok az ember, még sincs tömeg - a korai építőtáboros hangulat mára elveszett” (Teknős Miklós felvétele)
Nagyjából valahogy így:
Kedves Roxtár, Marci, Apunk, cTG, Surci és TPeti!
Azért jutottatok eszembe most, így tizennégy esztendő távlatából, mert az elmúlt néhány hónapban – mondjuk talán úgy: a nyári szünet utáni, tavaly őszi újraindulástól számítva – kicsit mintha túlsúlyba került volna a Képes Ifi arculatában a punk, ami mondjuk különböző értékelések, és esetenként talán bírálatok tárgya is lehetne, én mégis örömmel fogadtam ezt. Valahogy nagyon is a kedvemre volt ez a felismerés… Meg hát nem is csak a punk, hanem sok más – úgymond „korabeli” – zenei téma is fel-feltűnt a lapban; olyan régi zenék, amelyek ma még egyáltalán nem mondhatóak túl régieknek. És személyes tapasztalatból is nagyon jól tudom, hogy a mai fiataloknak, a mai tinédzsereknek is ugyanolyan fontosak ezek, mint amilyen „létkérdést” jelentettek annak idején nekünk, vagy amilyen fontosak voltak, teszem azt, még a nálunknál is idősebbek számára, azoknak a generációknak, amelyek egyidősek ezekkel a zenékkel. Egyidősek ezekkel a zenei irányzatokkal. Egyidősek ezekkel a zenei műfajokkal.
Agydaganat-koncert Hódmezővásárhelyen 1983-ban
ROKONOK ÉS ROKONLÁTOGATÓK, FESZTIVÁLOK ÉS FESZTIVÁLOZÓK
Mert a Képes Ifi ilyen értelemben is rokon a Szigettel, akárhogy nevezzék is ez utóbit, 2000-ben, amikor a Magyar Taraj első számának egy példányát elkacsmartam egy alternatív terjesztőtől (s talán fizettem is érte; no, pont ez az a részlet, amelyre nem emlékszem már…), még Pepsi Szigetnek, a kezdetek kezdetén Diákszigetnek, 1994-ben EuroWoodstocknak, manapság meg már leginkább egyszerűen csak Sziget Fesztiválnak, avagy Fesztiválköztársaságnak. Sok-sok régi és újabb interjút vissza lehetne keresni, amelyben Gerendai Károly, a Sziget elnyűhetetlen motorja, társalapítója és legfőbb önkényura arról beszélt, hogy a rendezvény történetében is akkor történt meg a nagy áttörés – mintegy a fordulat –, amikor felismerték, hogy nem olyan együtteseket, előadókat, szólistákat kell meghívniuk a fesztiválra, akiknek a zenéjét ők szeretik. Nem a saját ízlésük szerint, a saját kényükre és kedvükre kell hát összeválogatniuk a felléptetendő zenekarokat, hanem bizony figyelembe kell venniük a potenciális közönségük elvárásait, igényeit is. Ha be akarnak vonzani egy bizonyos közönségréteget a fesztiválra, akkor olyan zenéket, olyan tartalmakat, olyan szórakozási lehetőségeket kell nekik biztosítani, ami érdekli is a megszólítani kívánt nemzedékeket. Mert üzleti szempont ide vagy oda, az azért, ugye, nyilvánvaló, hogy minden ilyen rendezvénynek van egy bizonyos, úgynevezett célközönsége. A hangsúly pedig ennek a szónak a cél tagjára esik. És nagyon puffan rajta!
„A keskeny hídon túl egy másik világ vár” (Teknős Miklós felvétele)
Nomármost ez mind szép és jó egészen addig, amíg közelebbről is meg nem tekintjük a lónak azt a bizonyos, és immár közmondásos, sőt mi több, mára már frázisossá koptatott másik odalát. Szóval, ha kikopik a lónak a másik oldala, akkor a fent említett felismerés lényegében semmit sem ér. S éppen ezért van a Szigeten is rendszeresen Motörhead, ezért van a Csík zenekarnak nagykoncertje a nagyszínpadon a mínusz egyedik napon, ezért van Cseh Tamás vagy Bob Marley emléknap, ezért van Illés zenekar és LGT, ezért van Magyar dal napja, sőt, ugyanezt szolgálta részben néhány évvel ezelőtt talán még a Zene a rasszizmus ellen is. Az új nem szorítja ki a régit, hanem a szervezők az új igények felismerésével és felkarolásával úgy tudnak megszólítani újabb és újabb közönségrétegeket, hogy közben fokozatosan ugyan, de folyamatosan nyitnak a sokszínűség felé.
„Egy hétre próbálták az embereket rávezetni arra, hogy »éljék« az életüket” (Teknős Miklós felvétele)
Ilyen értelemben látom én tehát a rokonságot a Sziget Fesztivál és a Képes Ifjúság között, s nagyjából tavaly ősztől érzem úgy, hogy elérkezett a lapban is a nulladik, a mínusz egyedik, mínusz kettedik, mínusz harmadik napi nagykoncertek ideje… És ez jó, ez NAGYON JÓ! J Már csak azért is, mert mindez pedig kiváló összhangban van az aktuális irányokkal, trendekkel, eseményekkel és aktualitásokkal… És akkor még nem is csak az idén januártól indult új rovatra, a Sztrákörhintára gondolok, amelyben nemrég szerepelt Johnny Rotten, vagyis a Zolirotten-interjúban visszatérően oly negatív kontextusban emlegetett John Lydon, valamint Sid Vicious (Isten, óvd a Sex Pistolst!, Képes Ifjúság, 2014. január 29.; A srác, aki lazán kikosarazta az amerikai lányt, Képes Ifjúság, 2014. február 5.); és még nem is csak arra, hogy a Clash-posztert a borító belső színes oldalain milyen ügyesen sikerült megismételni, leduplázni J (Képes Ifjúság, 2014. január 22. és január 29.). Hanem például arra is, hogy Nyralothep barátunk – akit én mos ezúton is tiszteletbeli társszerzőmmé fogadok, s talán nem fog nagyon gyűlölni, ha ebből az alkalomból a tisztességes, becsületes polgári nevét is felfedem előttetek Győri Norbert személyében – az utóbbi hónapokban kiváló írásokkal jelentkezett (Messze még a tréfa vége + Aurora-poszer, Képes Ifjúság, 2014. január 15.; AntiKriszta, az anarchista, Képes Ifjúság, 2014. január 22.), de mindez lényegében csak logikus folytatása volt a tavaly megkezdett sorozatának (Vasfüggönyszaggatás a 80-as években – három részben: Képes Ifjúság, 2013. december 4.; december 11.; december 18.). S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a lapban tavaly nagyjából ugyanebben az időszakban egy Tusta-poszter is megjelent (Képes Ifjúság, 2013. november 27.), már egyre teljesebb a kép… Márpedig a KUD Idijoti önmagában is legenda. Kulturno umetničko društvo Idijoti.
S bizony, kud' Idijoti, tamo i ja!
Branko Črnac – Tusta, a KUD Idijoti frontembere a Képes Ifjúság, 2013. november 27-i számának poszterén
Jómagam például – szerencsétlenségemre – akkor voltam KUD Idijoti koncerten Szabadkán, valamikor a múlt század nyolcvanas éviben, amikor még a kutya sem hallott róluk, én is csak úgy toppantam be, mint egy ismeretlen együttes bulijára, ezért akkor még megbecsülni sem tudtam igazán. L No de mentségemre szóljon, hogy jóval később Újvidéken jóval később sikerült méltó módon pótolni az élményt.
LETÖLTÉS INDUL, A HŐS ÉS AZ ŐS EGYMÁSRA ISMER
Haladjunk időrendi sorrendben…
Tehát a Képes Ifi tavaly december 4-i számában indult Nyralothep sorozata Vasfüggönyszaggatás a 80-as években címmel. Ebben írta:
(H)ŐSPUNK-PROJEKT
Vasfüggönyszaggatás a 80-as években
Interjú Andró Vaskó Sándorral, az Agydaganat zenekar egykori énekesével
Az Agydaganat egy többszörösen meghurcolt zenekar volt a régi Magyarországon, a múlt század 80-as éveinek első felében voltak aktívak. Mellőzöttségük egyik oka, hogy kompromisszumképtelenek voltak, tehát igazi punkok. Másrészt, sajnos, soha nem jutottak el egy rendes felvételig (viszont megjegyezném, hogy a http://karantenzona.blogspot.com/search/label/Agydaganat címen le lehet tölteni néhány régi felvételüket, és persze mellettük sok más érdekességre is rá lehet akadni).
Agydaganat-koncert Pécsett 1983-ban (...hát a fotó meg pontosan olyan, amilyen...)
Vannak nehéz interjúalanyok, akikből alig lehet kihúzni valamit, és ami meg nagy nehezen kijön, tiszta dögunalom. Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy bizonyos egyének erőszakkal szépítik az igazságot, nem akarnak beszélni a vállalhatatlanabb eseményekről, majd az interjú során olyanokat nyilatkoznak, ami valótlan képet fest róluk. Nos, Andró Vaskó Sándor esetében teljesen másról van szó. Lehet, hogy nincs mindenben igaza, lehet, hogy szélsőséges, vagy nem igazán konformista a világlátása, de legalább van neki. Ezért is nyúlt el így az interjú, mert van is miről mesélnie, érdekes is, és szépen ömlenek belőle a sorok, valahogy még most is annyira punk az egész! Másrészt itt nemcsak a zenekarról tudhatunk meg ezt-azt, hanem az akkori hatalom hozzáállásáról, a 80-as évek életérzéséről, na és Sándorról. Gyűlölöm a hosszú interjúkat, de a kivétel erősíti a szabályt.
Az ige terjesztése és más történetek
(A)lapozni jó...
Képes Ifjúság, 2013. december 4.
Haladjunk időrendi sorrendben… Tehát a Képes Ifi tavaly december 4-i számában indult Nyralothep sorozata Vasfüggönyszaggatás a 80-as években címmel. Ebben írta: (H)ŐSPUNK-PROJEKT – Vasfüggönyszaggatás a 80-as években – Interjú Andró Vaskó Sándorral, az Agydaganat zenekar egykori énekesével. Az Agydaganat egy többszörösen meghurcolt zenekar volt a régi Magyarországon, a múlt század 80-as éveinek első felében voltak aktívak. Mellőzöttségük egyik oka, hogy kompromisszumképtelenek voltak...
Hallgatni arany...
Agydaganat – Live in Hódmezővásárhely (1983)
…tehát igazi punkok. Másrészt, sajnos, soha nem jutottak el egy rendes felvételig (viszont megjegyezném, hogy a http://karantenzona.blogspot.com/search/label/Agydaganat címen le lehet tölteni néhány régi felvételüket...
Agydaganat - Live in Pécs (1983)
…és persze mellettük sok más érdekességre is rá lehet akadni). Vannak nehéz interjúalanyok, akikből alig lehet kihúzni valamit, és ami meg nagy nehezen kijön, tiszta dögunalom. Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy bizonyos egyének erőszakkal szépítik…
Agydaganat - Live in Miskolc (1996)
…olyanokat nyilatkoznak, ami valótlan képet fest róluk. Nos, Andró Vaskó Sándor esetében teljesen másról van szó. Lehet, hogy nincs mindenben igaza, lehet, hogy szélsőséges, vagy nem igazán konformista a világlátása, de legalább van neki.
A magyar taraj első számának címoldala%20optimaliz%C3%A1lt.jpg)
Illések és pofonok (1969)
Egy random fotó a szigetes életképek sorozatából 2000-ből
Róka és roll, avagy a Fürgerókalábak együttes a magyar punk ifjúság lapjának 2000 augusztusi számában
És még egy random fotó a szigetes életképek sorozatából 2000-ből.jpg)
Zolirotten, alias Rohadtzoltán (vagy fordítva)
Szid, akinek a nevét azért írjuk ilyen magyarosan, hogy megkülönböztessük önnön eredetijétől, vagyis egy másik, az igazi Sidtől (az pedig már a Magyar Taraj fanzine-jellegéből adódik, hogy ez a felvétel már az újságban sem volt valami kiemelkedően nagyszerű minőségű)
Ez pedig már a harmadik random fotó a szigetes életképek sorozatából 2000-ből
